Írta Madhava Smullen
Prabhupada azt mondta, hogy a könyveiben egy szó nem sok, annyit sem szabad megváltoztatni. A Bhagavad-Gita úgy, ahogy van első kiadása tökéletes. A második kiadással a BBT szerkesztői által a Bhagavad Gita távolabb került Prabhupada szándékaitól. A BBT nem beszélte meg senkivel a változtatásokat.
Vagy legalábbis vannak, akik ezt akarják elhitetni velünk. Augusztus 26-án a BBT megindította az új weboldalát, a BBTedit.com-ot, annak érdekében, hogy a kritikák és gyanúsítások viharával szemben tisztázza tevékenységét. Ezen az oldalon a szerkesztők világosan bemutatják, milyen javításokat végeztek Prabhupada könyvein, megmagyarázzák, miért tették és idézetekkel, történeti dokumentumokkal és videó interjúkkal adnak tájékoztatást.
De mi is történt valójában? És ha a BBT hűséges Prabhupadához, akkor miért lett ekkora viszály ebből?
BBT szerkesztő Jayadvaita Swami
Először is, vegyük a kiindulást. Habár Srila Prabhupada kijelentette, hogy a filozófián nem szabad módosítani, ő egyértelműen igényelte a szerkesztők munkáját. Azért írta és publikálta a Srimad Bhagavatam első énekét egyedül Indiában, mert nem volt más lehetősége. Amikor prédikálását Nyugaton folytatta, azonnal igénybe vette azok segítségét, akik azt felajánlották. Első Amerikában kiadott könyvét, a Bhagavad Gita 1968-as rövidített változatát a Macmillan kiadó adta ki. Az Úr Caitanya tanításai c. könyvét a japán Dai Nippon szedte és adta ki. A további könyveit—beleértve a Srimad Bhagavatam első énekének második kiadását is—tanítványai szerkesztették: Rayarama, Hayagriva, Satsvarupa, és később Jayadvaita.
Prabhupada hangot is adott szándékainak. “Elvárom, hogy minden kézirat, mielőtt véglegesen a nyomdába megy, alapos ellenőrzésen és javításon menjen keresztül, hogy ne maradjanak benne hibák, különösen helyesírási és nyelvtani hibák, vagy hibák a szanszkrit nevek írásában,” mondta.
Tanítványai ennek megfelelően jártak el. Pradyumna, a szanszkrit szerkesztő bejelölte, hogy Prabhupada milyen mondatrészeket hagyott ki a szavankénti fordításból—például ha csak Krisnát írt, „Krisnához” vagy „Krisnának” helyett. A szerkesztők szúrták be a fordításokat akkor is, amikor Prabhupada csak a szanszkrit idézetet írta be. Biztosították a következetességet, tagolták a túl hosszú bekezdéseket, a szenvedő igealakot átírták cselekvőre. Az indiai szóhasználatot átfogalmazták nyugatira. Prabhupada nagyon értékelte ezt a munkát. Elvárta azt is, hogy a szerkesztők felismerjék és helyesbítsék a gyakori diktálási hibákat—például amikor helytelen versszámra hivatkozott vagy más személy tettére hivatkozott, mint aki valójában cselekedett.
Sajnálatos módon azonban a szerkesztők, akiknek új volt a szanszkrit és a filozófia is, maguk is elkövettek hibákat, miközben a szöveg hibáit javították. “Mindannyian elkövettünk hibákat, én is, Hayagriva, Rayarama is” mondja Jayadvaita Swami, aki 1972-ben csatlakozott a szerkesztőkhöz. “Ha Prabhupada észrevette ezeket a hibákat, akkor figyelmeztetett bennünket. Egyszer egy leckén a Bhagavatam első kiadását használta. Amikor azt olvasta, hogy a Yadu dinasztia tagjai összevesztek, miután tisztított rizsből készült italt ittak, megállt. ’Mi az, hogy tisztított rizs? Erjesztett rizs. Ezt javítsátok ki’”1
Másszor Srila Prabhupada a Krisna-könyv kefelevonatát ellenőrizte, amikor szerkesztési hibát talált. “A KRSNA 87. fejezetében, a 4. oldalon az utolsó sorban azt a szót találta, hogy ’budbuvasa, amit Govinda nyilvánít meg’” írta Brahmananda Dasának 1970. április 17-én. “Nem tudom, mi ez a javítás. A helyes szó: Bhur-bhuvasvah, ugyanúgy, mint a Gayatri mantrában, mindenki tudja. Ez a ‘budbuvasa’ nem rendes szó, se nem szanszkrit, se nem angol, hogy kerülhette el ilyen sok szerkesztő figyelmét?”
Sajnos a BBT nem tudta azonnal ezeket a hibákat mind kijavítani. Először is, a stáb új könyveken dolgozott, beleértve a híres „tizenhét könyvet két hónap alatt”, a Caitanya Caritamrta maratont, ezért nem volt ideje. Másrészről a korai könyveket elavult gépeken szedték, amelyek már nem voltak üzemképesek. “Nem tudtunk visszamenni a Bhagavad Gitához vagy más könyvhöz, hogy egy pár szót kijavítsunk” mondja Jayadvaita Swami. “Nem volt már meg a hozzáillő szedéstechnika”.
Tehát várnunk kellett a hibák kijavításával, de a megtalálásukkal nem. Amint az ISKCON bhakták 1972 után és Prabhupada eltávozását követően még körültekintőbbek lettek, egyre többen tűnődtek el könyvei egyes zavaró részein. Először persze megpróbáltak valamilyen elfogadható magyarázatot találni, de aztán rájöttek, hogy a szövegrészeket egyszerűen elrontották a szerkesztők, és egyre-másra jelezni kezdték ezeket a hibákat a BBT-nek.
Amint egyre több könyvet kezdtek más nyelvekre lefordítani, a fordítók is beszálltak. “Mivel a fordítónak sokkal alaposabban kell elolvasni a könyveket, mint bárki másnak, gyakran találtak olyan szövegeket, amelyek egyszerűen értelmetlenek voltak” mondja Jayadvaita Swami. “Egyre több és több hiba gyűlt össze, a bhakták meg kérdezgették: ki fogjátok ezeket javítani? Végül úgy döntöttünk, hogy az eredeti kéziratokat gondosan áttanulmányozzuk és megnézzük, mit kell kijavítani. Bőven találtunk ilyeneket.”
Szemben a ma terjesztett számos mítosszal, a Jayadvaita Swami által kezdeményezett javítási folyamat teljesen átlátható volt. “Először is, konzultáltam számos rangidős bhaktával, szerkesztőtárssal, szanszkrit tudós bhaktákkal” mondja. “Ezután elvégeztem a javításokat, néhol a pontosság érdekében, de leginkább azért, hogy a szöveget közelebb hozzam Srila Prabhupada eredeti kéziratához. Végezetül a fordításokra tekintettel kiírtam az összes módosítást és körbeküldtem valamennyi GBC tagnak, szannyászinak, templomelnöknek és más rangidős bhaktának az angolul beszélő országokban. A kísérőlevélben arra kértem őket, hogy szóljanak hozzá. Azt hiszem ez volt az ISKCON történetében a legszélesebb konzultáció, ami nagy erőfeszítést igényelt, hiszen ez még az Internet és az e-mail előtt volt.”
Abban az évben a GBC éves közgyűlése létrehívott egy bizottságot, amely versenként végigment a javításokon és javaslatot tett, melyiket vegyék be, melyiket hagyják ki. Jayadvaita Swami ezeket követte, és csak ezután, 1983-ban került sor a Bhagavad Gita második kiadásának publikálására.
Annak ellenére azonban, hogy a teljes bhaktatársadalom jóváhagyta, a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején különböző személyek a könyvvel szemen foglaltak állást és számos mítoszt és zavart keltettek vele kapcsolatban. Mások is beszálltak. Voltak közöttük olyanok, akik valamilyen politikai célt vagy eltérő filozófiát akartak propagálni. Voltak közöttük olyanok is, akik érthető okokból elégedetlenek voltak az ISKCON-nal és akik „a könyvek megváltoztatását” úgy dobták be a köztudatba, mint ami csak egy tétel az ISKCON bűnlajstromán.
Voltak persze megfontolt, őszinte személyek is, akik mindkét oldalt meghallgatva mérlegelték az érveket és ellenérveket, és valódi problémákat és kérdéseket vetettek fel. “Ez egészséges és jó dolog” mondja Jayadvaita. “Örülünk, ha értelmes, tartalmas párbeszédet folytathatunk, még akkor is, ha nem értünk egyet.”
Az 1990-es évek közepére a BBT mindezekre a felvetésekre különféleképpen válaszolt. Először is, kiadták a Felelős szerkesztés c. könyvet. Ezután következett a bbt.info weboldal a Gita javítások magyarázataival. Ezen a weboldalon a BBT bemutatta minden megreklamált vers első, második és nyomdai kézirat-verzióját egymás mellett, a javítások magyarázatával. Ezt követte a Bhagavatam Javítások magyarázata hasonló módon annak bemutatására, hogy még Prabhupada életében, az ő jóváhagyásával hogyan történtek a javítások az eredeti 1972-es Bhagavatam esetében. A BBT „Angol könyvek hibái” e-mail konferenciáján bárki felvethetett problémákat Dravida Dasa-nak, a szerkesztőnek.
Most pedig a BBT elindította a bbtedit.com weboldalt, ahol valamennyi korábban közzétett információ elérhető új információkkal kiegészítve, könnyen kezelhető formában. Minden itt van, amit valaha is tudni szerettél volna arról, hogyan szerkeszt a BBT—kezdve cikkekkel, folytatva idézetekkel Srila Prabhupadától és azoktól a bhaktáktól, akik vele dolgoztak, egészen egy videóinterjú-könyvtárig, amelyben a BBT szerkesztői, szanszkrit szakértői, és más rangidős bhakták nyilatkoznak. A weboldal csúcsa azonban a Bhagavad Gita első kiadásának az a példánya, amelyen Jayadvaita Swami a javításokat átvezette. Ez a könyv hosszú időn át lappangott, de most nemrégiben előkerült.
“Egyesek igényelték, hogy adjunk ki egy kritikai kiadást; ehelyett egyszerűbb és közvetlenebb megoldást választottam: megjegyzésekkel láttam el a javításaimat” mondja Jayadvaita. “Érvelés helyett inkább tájékoztatást adtam. Sok helyen elég volt csak megmutatni, mi volt az eredeti kéziratban, és a javítás oka már nyilvánvaló”.
Elismeri, hogy még ez a tájékoztatás sem oldja meg az ügyet mindenki számára. “Sokan annyira exponálták magukat amellett, hogy ezek a könyvek rosszak, hogy nem hiszem, hogy meg lehet őket győzni, mindegy, mit mutatunk nekik. Azok számára azonban, akik csak kétkedtek és meg akarják tudni, mi és miért történt, azért, hogy a tájékoztatás birtokában levonhassák a következtetésüket, ez a weboldal nagyon hasznos lesz.”
A BBTedit.com munka még távolról sincs befejezve. A BBT reméli, hogy az új oktató-videó sorozat segít az embereknek megérteni, hogyan lett a Bhagavad Gita első és második kiadása azzá, ami. Három videó az eredeti kéziratok természetét magyarázza el, egy megismerteti a nézőket azzal, hogyan merített Srila Prabhupada a megelőző ácsárják írásaiból, egy pedig azt mutatja be, hogyan támaszkodtak a szerkesztők a szanszkrit magyarázatokra a kéziratokban található ellentmondások tisztázása során. Jayadvaita Swami pedig a teljes Bhagavad Gita kéziratot fokozatosan közreadja magyarázataival, kiegészítve a már a weboldalon található bevezetést és előszót.
Noha tudja, hogy nem fog meggyőzni mindenkit, reméli, hogy az őszinte, nyitottan gondolkodó bhakták számára a „szerkesztett könyvek rejtélyét” eloszlatja. “Ők megérdemlik, hogy kérdéseiket meghallgassuk, aggodalmaikat komolyan vegyük. Joguk van nyílt és tartalmas választ kapni” mondja. “Azzal, hogy megadjuk ezt a választ, demonstráljuk, hogy a BBT nem akar mást, mint közelebb vinni a bhaktákat Srila Prabhupadához.”
1 Az angolban: „purified rice” illetve „putrefied rice”
Tags: HU
January 5th, 2010 Entry Filed under: Articles
Like to make a comment, write your realisations, or share an experience related to a podcast?
Use the forms that appear at the bottom of each posting
Leave a Comment
Some HTML allowed:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>
